📖 Biblia Tranliteral Hebreo-Griego Español

Lucas Capítulo 6

Ἐγένετο δὲ ἐν σαββάτῳ διαπορεύεσθαι αὐτὸν διὰ σπορίμων, καὶ ἔτιλλον οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ καὶ ἤσθιον τοὺς στάχυας ψώχοντες ταῖς χερσίν.

1

Egéneto de en sabbátō diaporeúesthai autón dia sporímōn, kai étillon hoi mathētaì autoû kai ḗsthion tous stákhyas psṓkhontes taîs khersín.

Aconteció en un Shabat que él pasaba por los sembrados, y sus discípulos arrancaban espigas y las comían, frotándolas con las manos.

τινὲς δὲ τῶν Φαρισαίων εἶπαν· Τί ποιεῖτε ὃ οὐκ ἔξεστιν ποιεῖν τοῖς σάββασιν;

2

tines de tō̂n Pharisáion eîpan· Tí poieîte ho ouk éxestin poieîn tois sábbasin?

Entonces algunos de los fariseos dijeron: “¿Por qué hacen lo que no es lícito hacer en los Shabatot?”

καὶ ἀποκριθεὶς πρὸς αὐτοὺς εἶπεν ὁ Ἰησοῦς· Οὐδὲ τοῦτο ἀνέγνωτε ὃ ἐποίησεν Δαυίδ ὅτε ἐπείνασεν αὐτὸς καὶ οἱ μετ’ αὐτοῦ ὄντες;

3

kai apokritheìs pròs autoùs eîpen ho Iēsoûs· Oudè toûto anégnōte ho epoíēsen Dauíd hóte epeínasεν autòs kai hoi met’ autoû óntes?

Respondiendo, Yeshúa les dijo: “¿Ni siquiera han leído lo que hizo David cuando tuvo hambre, él y los que estaban con él?

ὡς εἰσῆλθεν εἰς τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ καὶ τοὺς ἄρτους τῆς προθέσεως λαβὼν ἔφαγεν καὶ ἔδωκεν τοῖς μετ’ αὐτοῦ, οὓς οὐκ ἔξεστιν φαγεῖν εἰ μὴ μόνους τοὺς ἱερεῖς;

4

hōs eisêlthen eis tòn oîkon tou Theoû kai tous ártous tês prothéseōs labṑn éphagen kai édōken tois met’ autoû, hous ouk éxestin phageîn ei mē mónous tous hiereîs?

Cómo entró en la casa de Dios y tomó los panes de la proposición, los comió y dio también a los que estaban con él, panes que no es lícito comer sino solo a los sacerdotes?”

καὶ ἔλεγεν αὐτοῖς· Κύριός ἐστιν τοῦ σαββάτου ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου.

5

kai élegen autoîs· Kýrios estin tou sabbátou ho Huiós tou anthrṓpou.

Y les decía: “El Hijo del Hombre es Adón incluso del Shabat”.

Ἐγένετο δὲ ἐν ἑτέρῳ σαββάτῳ εἰσελθεῖν αὐτὸν εἰς τὴν συναγωγὴν καὶ διδάσκειν· καὶ ἦν ἄνθρωπος ἐκεῖ καὶ ἡ χεὶρ αὐτοῦ ἡ δεξιὰ ἦν ξηρά.

6

Egéneto de en hetérō sabbátō eiseltheîn autón eis tḕn synagōgḕn kai didáskein· kai ē̂n ánthrōpos ekeî kai hē kheìr autoû hē dexià ē̂n xērá.

Aconteció en otro Shabat que entró en la sinagoga y enseñaba; y había allí un hombre cuya mano derecha estaba seca.

παρετηροῦντο δὲ αὐτὸν οἱ γραμματεῖς καὶ οἱ Φαρισαῖοι εἰ ἐν τῷ σαββάτῳ θεραπεύει, ἵνα εὕρωσιν κατηγορεῖν αὐτοῦ.

7

paretēroûnto de autón hoi grammateîs kai hoi Pharisaîoi ei en tō̂ sabbátō therapeúei, hína heúrōsin katēgoreîn autoû.

Los escribas y los fariseos lo observaban, para ver si sanaba en Shabat, a fin de hallar de qué acusarlo.

αὐτὸς δὲ ᾔδει τοὺς διαλογισμοὺς αὐτῶν, καὶ εἶπεν τῷ ἀνθρώπῳ τῷ ξηρὰν ἔχοντι τὴν χεῖρα· Ἔγειρε καὶ στῆθι εἰς τὸ μέσον.

8

autòs de ḗdei tous dialogismoùs autō̂n, kai eîpen tō̂ anthrṓpō tō̂ xēràn ékhonti tḕn kheîra· Égeire kai stêthi eis tò méson.

Pero él conocía sus pensamientos, y dijo al hombre que tenía la mano seca: “Levántate y ponte en medio”.

εἶπεν δὲ ὁ Ἰησοῦς πρὸς αὐτούς· Ἐπερωτῶ ὑμᾶς εἰ ἔξεστιν τῷ σαββάτῳ ἀγαθοποιῆσαι ἢ κακοποιῆσαι, ψυχὴν σῶσαι ἢ ἀπολέσαι;

9

eîpen de ho Iēsoûs pròs autoús· Eperōtō̂ hymâs ei éxestin tō̂ sabbátō agathopoiêsai ē kakopoiêsai, psychḕn sō̂sai ē apolésai?

Entonces Yeshúa les dijo: “Les pregunto: ¿es lícito en Shabat hacer el bien o hacer el mal, salvar una vida o destruirla?”

καὶ περιβλεψάμενος πάντας αὐτοὺς εἶπεν αὐτῷ· Ἔκτεινον τὴν χεῖρά σου. ὁ δὲ ἐποίησεν, καὶ ἀπεκατεστάθη ἡ χεὶρ αὐτοῦ.

10

kai periblepsámenos pántas autoùs eîpen autō̂· Ékteinon tḕn kheîrá sou. ho de epoíēsen, kai apekatesτάthē hē kheìr autoû.

Y mirándolos a todos alrededor, le dijo: “Extiende tu mano”. Él lo hizo, y su mano fue restaurada.

αὐτοὶ δὲ ἐπλήσθησαν ἀνοίας, καὶ διελάλουν πρὸς ἀλλήλους τί ἂν ποιήσαιεν τῷ Ἰησοῦ.

11

autoì de eplḗsthēsan anoías, kai dieláloun pròs allḗlous tí an poiḗsaien tō̂ Iēsoû.

Pero ellos se llenaron de furia irracional, y hablaban entre sí sobre qué harían contra Yeshúa.

Ἐγένετο δὲ ἐν ταῖς ἡμέραις ταύταις ἐξελθεῖν αὐτὸν εἰς τὸ ὄρος προσεύξασθαι, καὶ ἦν διανυκτερεύων ἐν τῇ προσευχῇ τοῦ Θεοῦ.

12

Egéneto de en taîs hēmérais taútais exeltheîn autón eis tò óros proseúxasthai, kai ē̂n dianyktereúōn en tē̂ proseukhē̂ tou Theoû.

Aconteció en aquellos días que salió al monte a orar, y pasó la noche entera en oración a Dios.

καὶ ὅτε ἐγένετο ἡμέρα, προσεφώνησεν τοὺς μαθητὰς αὐτοῦ, καὶ ἐκλεξάμενος ἀπ’ αὐτῶν δώδεκα, οὓς καὶ ἀποστόλους ὠνόμασεν·

13

kai hóte egéneto hēméra, prosephṓnēsen tous mathētàs autoû, kai eklexámenos ap’ autō̂n dṓdeka, hous kai apostólous ōnómasen·

Cuando se hizo de día, llamó a sus discípulos, y escogió de entre ellos a doce, a quienes también llamó apóstoles;

Σίμωνα ὃν καὶ ὠνόμασεν Πέτρον, καὶ Ἀνδρέαν τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ, καὶ Ἰάκωβον καὶ Ἰωάννην, καὶ Φίλιππον καὶ Βαρθολομαῖον,

14

Símōna hon kai ōnómasen Pétron, kai Andréan tòn adelphòn autoû, kai Iákōbon kai Iōánnēn, kai Phílippon kai Bartholomaîon,

a Shimón, a quien también llamó Pedro, y a Andrés su hermano; a Yaakov y Yojanán; a Felipe y Bartolomé;

καὶ Ματθαῖον καὶ Θωμᾶν, καὶ Ἰάκωβον Ἁλφαίου, καὶ Σίμωνα τὸν καλούμενον Ζηλωτήν,

15

kai Matthâion kai Thōmân, kai Iákōbon Halphaíou, kai Símōna tòn kalούμενον Zēlōtḗn,

a Mattityahu y Tomá; a Yaakov hijo de Alfeo; y a Shimón, llamado el Zelote;

καὶ Ἰούδαν Ἰακώβου, καὶ Ἰούδαν Ἰσκαριώτην, ὃς ἐγένετο προδότης.

16

kai Ioúdan Iakṓbou, kai Ioúdan Iskariṓtēn, hos egéneto prodótēs.

y a Yehudá hijo de Yaakov, y a Yehudá Iscariote, que llegó a ser traidor.

Καὶ καταβὰς μετ’ αὐτῶν ἔστη ἐπὶ τόπου πεδινοῦ, καὶ ὄχλος πολὺς μαθητῶν αὐτοῦ, καὶ πλῆθος πολὺ τοῦ λαοῦ ἀπὸ πάσης τῆς Ἰουδαίας καὶ Ἰερουσαλὴμ καὶ τῆς παραλίου Τύρου καὶ Σιδῶνος,

17

Kai katabàs met’ autō̂n éstē epì tópou pedinoû, kai ókhlos polùs mathētō̂n autoû, kai plêthos polù tou laoû apò pásēs tês Ioudaías kai Ierousalḕm kai tês paralíou Týrou kai Sidō̂nos,

Descendió con ellos y se detuvo en un lugar llano; y había una gran multitud de sus discípulos, y una gran muchedumbre del pueblo de toda Judea, de Jerusalén, y de la región costera de Tiro y Sidón,

οἳ ἦλθον ἀκοῦσαι αὐτοῦ καὶ ἰαθῆναι ἀπὸ τῶν νόσων αὐτῶν, καὶ οἱ ἐνοχλούμενοι ἀπὸ πνευμάτων ἀκαθάρτων ἐθεραπεύοντο.

18

hoi ē̂lthon akoûsai autoû kai iathē̂nai apò tō̂n nósōn autō̂n, kai hoi enokhloúmenoi apò pneumatō̂n akathártōn etherapeúonto.

los cuales habían venido a oírlo y a ser sanados de sus enfermedades; también los que eran atormentados por espíritus impuros eran sanados.

καὶ πᾶς ὁ ὄχλος ἐζήτουν ἅπτεσθαι αὐτοῦ, ὅτι δύναμις παρ’ αὐτοῦ ἐξήρχετο καὶ ἰᾶτο πάντας.

19

kai pâs ho ókhlos ezḗtoun háptesthai autoû, hóti dýnamis par’ autoû exḗrcheto kai iâto pántas.

Y toda la multitud procuraba tocarlo, porque de él salía poder y sanaba a todos.

καὶ αὐτὸς ἐπάρας τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτοῦ εἰς τοὺς μαθητὰς αὐτοῦ ἔλεγεν· Μακάριοι οἱ πτωχοί, ὅτι ὑμετέρα ἐστὶν ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ.

20

kai autòs epáras tous ophthalmoùs autoû eis tous mathētàs autoû élegen· Makárioi hoi ptōkhoí, hóti hymetéra estin hē basileía tou Theoû.

Y alzando sus ojos hacia sus discípulos, decía: “Dichosos los pobres, porque de ustedes es el Reino de Dios.

Μακάριοι οἱ πεινῶντες νῦν, ὅτι χορτασθήσεσθε. Μακάριοι οἱ κλαίοντες νῦν, ὅτι γελάσετε.

21

Makárioi hoi peinō̂ntes nyn, hóti khortasthḗsesthe. Makárioi hoi klaíontes nyn, hóti gelásete.

Dichosos los que ahora tienen hambre, porque serán saciados. Dichosos los que ahora lloran, porque reirán.

Μακάριοί ἐστε ὅταν μισήσωσιν ὑμᾶς οἱ ἄνθρωποι, καὶ ὅταν ἀφορίσωσιν ὑμᾶς καὶ ὀνειδίσωσιν καὶ ἐκβάλωσιν τὸ ὄνομά σας ὡς πονηρόν, ἕνεκα τοῦ Υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου.

22

Makárioí este hótan misḗsōsin hymâs hoi ánthrōpoi, kai hótan aphorísōsin hymâs kai oneidísōsin kai ekbálōsin tò ónomá hymō̂n hōs ponērón, héneka tou Huioû tou anthrṓpou.

Dichosos serán cuando los hombres los aborrezcan, los excluyan, los insulten y desechen su nombre como malo, por causa del Hijo del Hombre.

χαίρετε ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ καὶ σκιρτήσατε· ἰδοὺ γὰρ ὁ μισθὸς ὑμῶν πολὺς ἐν τῷ οὐρανῷ· κατὰ τὰ αὐτὰ γὰρ ἐποίουν τοῖς προφήταις οἱ πατέρες αὐτῶν.

23

khaírete en ekeínē tē̂ hēmérā kai skirtḗsate· idoù gàr ho misthòs hymō̂n polùs en tō̂ ouranō̂· katà tà autà gàr epoíoun tois prophḗtais hoi patéres autō̂n.

Regocíjense en aquel día y salten de gozo, porque grande es su recompensa en el cielo; pues así hacían sus padres con los profetas.

Πλὴν οὐαὶ ὑμῖν τοῖς πλουσίοις, ὅτι ἀπέχετε τὴν παράκλησιν ὑμῶν.

24

Plḕn ouaì hymîn tois plousíoís, hóti apékhete tḕn paráklesin hymō̂n.

Pero ¡ay de ustedes, los ricos!, porque ya tienen su consuelo.

Οὐαὶ ὑμῖν οἱ ἐμπεπλησμένοι νῦν, ὅτι πεινάσετε. Οὐαὶ οἱ γελῶντες νῦν, ὅτι πενθήσετε καὶ κλαύσετε.

25

Ouaì hymîn hoi empeplēsménoi nyn, hóti peinásete. Ouaì hoi gelō̂ntes nyn, hóti penthḗsete kai klaúsete.

¡Ay de ustedes, los que ahora están saciados!, porque tendrán hambre. ¡Ay de los que ahora ríen!, porque se lamentarán y llorarán.

Οὐαὶ ὅταν καλῶς ὑμᾶς εἴπωσιν πάντες οἱ ἄνθρωποι· κατὰ τὰ αὐτὰ γὰρ ἐποίουν τοῖς ψευδοπροφήταις οἱ πατέρες αὐτῶν.

26

Ouaì hótan kalō̂s hymâs eípōsin pántes hoi ánthrōpoi· katà tà autà gàr epoíoun tois pseudoprophḗtais hoi patéres autō̂n.

¡Ay cuando todos los hombres hablen bien de ustedes!, porque así hacían sus padres con los falsos profetas.

Ἀλλὰ ὑμῖν λέγω τοῖς ἀκούουσιν· Ἀγαπᾶτε τοὺς ἐχθροὺς ὑμῶν, καλῶς ποιεῖτε τοῖς μισοῦσιν ὑμᾶς,

27

Allà hymîn légō tois akoúousin· Agapâte tous ekhthroùs hymō̂n, kalō̂s poieîte tois misoûsin hymâs,

Pero a ustedes que oyen les digo: Amen a sus enemigos, hagan bien a los que los aborrecen,

εὐλογεῖτε τοὺς καταρωμένους ὑμᾶς, προσεύχεσθε περὶ τῶν ἐπηρεαζόντων ὑμᾶς.

28

eulogéite tous katarōménous hymâs, proseúkhesthe perì tō̂n epēreazóntōn hymâs.

bendigan a los que los maldicen, y oren por los que los maltratan.

τῷ τύπτοντί σε ἐπὶ τὴν σιαγόνα πάρεχε καὶ τὴν ἄλλην· καὶ ἀπὸ τοῦ αἴροντός σου τὸ ἱμάτιον καὶ τὸν χιτῶνα μὴ κωλύσῃς.

29

tō̂ týptontí se epì tḕn siagóna párekhe kai tḕn állēn· kai apò tou aírontós sou tò himátion kai tòn khitō̂na mē kōlýsēs.

Al que te golpea en la mejilla, preséntale también la otra; y al que te quita el manto, no le niegues tampoco la túnica.

παντὶ αἰτοῦντί σε δίδου, καὶ ἀπὸ τοῦ αἴροντός σου τὰ σὰ μὴ ἀπαίτει.

30

pantì aitoûntí se dídou, kai apò tou aírontós sou tà sà mē apaítei.

A todo el que te pide, dale; y al que toma lo que es tuyo, no se lo reclames.

καὶ καθὼς θέλετε ἵνα ποιῶσιν ὑμῖν οἱ ἄνθρωποι, ποιεῖτε αὐτοῖς ὁμοίως.

31

kai kathṑs thélete hína poiō̂sin hymîn hoi ánthrōpoi, poieîte autoîs homoíōs.

Y como quieren que los hombres hagan con ustedes, hagan ustedes igualmente con ellos.

καὶ εἰ ἀγαπᾶτε τοὺς ἀγαπῶντας ὑμᾶς, ποία ὑμῖν χάρις ἐστίν; καὶ γὰρ οἱ ἁμαρτωλοὶ τοὺς ἀγαπῶντας αὐτοὺς ἀγαπῶσιν.

32

kai ei agapâte tous agapō̂ntas hymâs, poía hymîn kháris estín; kai gàr hoi hamartōloì tous agapō̂ntas autoùs agapō̂sin.

Si aman a los que los aman, ¿qué mérito tienen? Porque también los pecadores aman a quienes los aman.

καὶ ἐὰν ἀγαθοποιῆτε τοὺς ἀγαθοποιοῦντας ὑμᾶς, ποία ὑμῖν χάρις ἐστίν; καὶ οἱ ἁμαρτωλοὶ τὸ αὐτὸ ποιοῦσιν.

33

kai eàn agathopoiē̂te tous agathopoioûntas hymâs, poía hymîn kháris estín; kai hoi hamartōloì tò autò poioûsin.

Y si hacen bien a los que les hacen bien, ¿qué mérito tienen? También los pecadores hacen lo mismo.

καὶ ἐὰν δανείζητε παρ’ ὧν ἐλπίζετε λαβεῖν, ποία ὑμῖν χάρις ἐστίν; καὶ ἁμαρτωλοὶ ἁμαρτωλοῖς δανείζουσιν ἵνα ἀπολάβωσιν τὰ ἴσα.

34

kai eàn daneízēte par’ hō̂n elpízete labeîn, poía hymîn kháris estín; kai hamartōloì hamartōloîs daneízousin hína apolábōsin tà ísa.

Y si prestan de quienes esperan recibir, ¿qué mérito tienen? También los pecadores prestan a pecadores para recibir otro tanto.

πλὴν ἀγαπᾶτε τοὺς ἐχθροὺς ὑμῶν, καὶ ἀγαθοποιεῖτε καὶ δανείζετε μηδὲν ἀπελπίζοντες· καὶ ἔσται ὁ μισθὸς ὑμῶν πολύς, καὶ ἔσεσθε υἱοὶ Ὑψίστου, ὅτι αὐτὸς χρηστός ἐστιν ἐπὶ τοὺς ἀχαρίστους καὶ πονηρούς.

35

plḕn agapâte tous ekhthroùs hymō̂n, kai agathopoieîte kai daneízete mēdèn apelπίzontes· kai éstai ho misthòs hymō̂n polýs, kai ésesthe huioì Hypsístou, hóti autòs khrēstós estin epì tous akharístous kai ponēroús.

Pero amen a sus enemigos, hagan el bien y presten sin esperar nada a cambio; y su recompensa será grande, y serán hijos del Altísimo, porque él es bondadoso con los ingratos y los malos.

Γίνεσθε οἰκτίρμονες, καθὼς καὶ ὁ Πατὴρ ὑμῶν οἰκτίρμων ἐστίν.

36

Gínesthe oiktírmones, kathṑs kai ho Patḕr hymō̂n oiktírmōn estín.

Sean misericordiosos, como también su Padre es misericordioso.

καὶ μὴ κρίνετε, καὶ οὐ μὴ κριθῆτε· καὶ μὴ καταδικάζετε, καὶ οὐ μὴ καταδικασθῆτε· ἀπολύετε, καὶ ἀπολυθήσεσθε.

37

kai mē krínete, kai ou mē krithē̂te· kai mē katadikázete, kai ou mē katadikasthē̂te· apolýete, kai apolythḗsesthe.

No juzguen, y no serán juzgados; no condenen, y no serán condenados; perdonen, y serán perdonados.

δίδοτε, καὶ δοθήσεται ὑμῖν· μέτρον καλὸν πεπιεσμένον σεσαλευμένον ὑπερεκχυννόμενον δώσουσιν εἰς τὸν κόλπον ὑμῶν· ᾧ γὰρ μέτρῳ μετρεῖτε ἀντιμετρηθήσεται ὑμῖν.

38

dídote, kai dothḗsetai hymîn· métron kalòn pepiesménon sesaleuménon hyperekchynnómenon dṓsousin eis tòn kólpon hymō̂n· hō̂ gàr métrō metreîte antimetrethḗsetai hymîn.

Den, y se les dará; medida buena, apretada, sacudida y rebosante pondrán en su regazo; porque con la medida con que miden, se les volverá a medir.

Εἶπεν δὲ καὶ παραβολὴν αὐτοῖς· Μήτι δύναται τυφλὸς τυφλὸν ὁδηγεῖν; οὐχὶ ἀμφότεροι εἰς βόθυνον πεσοῦνται;

39

Eîpen de kai parabolḕn autoîs· Mḗti dýnatai typhlòs typhlòn hodēgeîn; oukhì amphóteroi eis bóthynon pesoûntai?

Les dijo también una parábola: “¿Puede un ciego guiar a otro ciego? ¿No caerán ambos en un hoyo?”

οὐκ ἔστιν μαθητὴς ὑπὲρ τὸν διδάσκαλον· κατηρτισμένος δὲ πᾶς ἔσται ὡς ὁ διδάσκαλος αὐτοῦ.

40

ouk estin mathētḕs hypèr tòn didáskalon· katērtisménos de pâs éstai hōs ho didáskalos autoû.

El discípulo no es superior a su maestro; pero todo el que ha sido bien formado será como su maestro.

Τί δὲ βλέπεις τὸ κάρφος τὸ ἐν τῷ ὀφθαλμῷ τοῦ ἀδελφοῦ σου, τὴν δὲ δοκὸν τὴν ἐν τῷ ἰδίῳ ὀφθαλμῷ οὐ κατανοεῖς;

41

Tí de blépeis tò kárphos tò en tō̂ ophthalmō̂ tou adelphoû sou, tḕn de dokòn tḕn en tō̂ idíō ophthalmō̂ ou katanoeîs?

¿Por qué miras la astilla que está en el ojo de tu hermano, pero no percibes la viga que está en tu propio ojo?

πῶς δύνασαι λέγειν τῷ ἀδελφῷ σου· Ἀδελφέ, ἄφες ἐκβάλω τὸ κάρφος τὸ ἐν τῷ ὀφθαλμῷ σου, αὐτὸς τὴν ἐν τῷ ὀφθαλμῷ σου δοκὸν οὐ βλέπων; ὑποκριτά, ἔκβαλε πρῶτον τὴν δοκὸν ἐκ τοῦ ὀφθαλμοῦ σου, καὶ τότε διαβλέψεις τὸ κάρφος τὸ ἐν τῷ ὀφθαλμῷ τοῦ ἀδελφοῦ σου ἐκβαλεῖν.

42

pō̂s dýnasai légein tō̂ adelphō̂ sou· Adelphé, áphes ekbálō tò kárphos tò en tō̂ ophthalmō̂ sou, autòs tḕn en tō̂ ophthalmō̂ sou dokòn ou blépōn? hypokritá, ékbale prō̂ton tḕn dokòn ek tou ophthalmoû sou, kai tóte diablépseis tò kárphos tò en tō̂ ophthalmō̂ tou adelphoû sou ekbaleîn.

¿Cómo puedes decir a tu hermano: “Hermano, deja que saque la astilla que está en tu ojo”, cuando tú mismo no ves la viga que está en tu propio ojo? Hipócrita, saca primero la viga de tu propio ojo, y entonces verás claramente para sacar la astilla del ojo de tu hermano.

Οὐ γάρ ἐστιν δένδρον καλὸν ποιοῦν καρπὸν σαπρόν, οὐδὲ πάλιν δένδρον σαπρὸν ποιοῦν καρπὸν καλόν.

43

Ou gár estin déndron kalòn poioûn karpòn saprón, oudè pálin déndron sapròn poioûn karpòn kalón.

Porque no hay árbol bueno que produzca fruto malo, ni árbol malo que produzca fruto bueno.

ἕκαστον γὰρ δένδρον ἐκ τοῦ ἰδίου καρποῦ γινώσκεται· οὐ γὰρ ἐξ ἀκανθῶν συλλέγουσιν σῦκα, οὐδὲ ἐκ βάτου σταφυλὴν τρυγῶσιν.

44

hékaston gàr déndron ek tou idíou karpoû ginṓsketai· ou gàr ex akanthō̂n syllégousin sŷka, oudè ek bátou staphylḕn trygō̂sin.

Porque cada árbol se conoce por su propio fruto; no se recogen higos de espinos, ni uvas de zarzas.

ὁ ἀγαθὸς ἄνθρωπος ἐκ τοῦ ἀγαθοῦ θησαυροῦ τῆς καρδίας αὐτοῦ προφέρει τὸ ἀγαθόν, καὶ ὁ πονηρὸς ἐκ τοῦ πονηροῦ προφέρει τὸ πονηρόν· ἐκ γὰρ περισσεύματος καρδίας λαλεῖ τὸ στόμα αὐτοῦ.

45

ho agathòs ánthrōpos ek tou agathoû thēsauroû tēs kardías autoû prophérei tò agathón, kai ho ponēròs ek tou ponēroû prophérei tò ponērón· ek gàr perisseúmatos kardías laleî tò stóma autoû.

El hombre bueno, del buen tesoro de su corazón, saca lo bueno; y el hombre malo, del mal tesoro, saca lo malo; porque de la abundancia del corazón habla su boca.

Τί δέ με καλεῖτε· Κύριε, Κύριε, καὶ οὐ ποιεῖτε ἃ λέγω;

46

Tí dé me kaleîte· Kýrie, Kýrie, kai ou poieîte hà légō?

¿Por qué me llaman: “Señor, Señor”, y no hacen lo que digo?

πᾶς ὁ ἐρχόμενος πρὸς με καὶ ἀκούων μου τῶν λόγων καὶ ποιῶν αὐτούς, ὑποδείξω ὑμῖν τίνι ἔστιν ὅμοιος·

47

pâs ho erkhómenos pròs me kai akoúōn mou tō̂n lógōn kai poiō̂n autoús, hypodeíxō hymîn tíni estin hómoios·

Todo el que viene a mí, oye mis palabras y las hace, les mostraré a quién es semejante:

ὅμοιός ἐστιν ἀνθρώπῳ οἰκοδομοῦντι οἰκίαν, ὃς ἔσκαψεν καὶ ἐβάθυνεν καὶ ἔθηκεν θεμέλιον ἐπὶ τὴν πέτραν· πλημμύρας δὲ γενομένης προσέρηξεν ὁ ποταμὸς τῇ οἰκίᾳ ἐκείνῃ καὶ οὐκ ἴσχυσεν σαλεῦσαι αὐτήν, διὰ τὸ καλῶς οἰκοδομῆσθαι αὐτήν.

48

hómoiós estin anthrṓpō oikodomoûnti oikían, hos éskapsen kai ebáthynen kai éthēken themélion epì tḕn pétran· plēmmýras dè genoménēs prosérēxen ho potamòs tē̂ oikíā ekeínē kai ouk íschysen saleûsai autḗn, dià tò kalō̂s oikodomē̂sthai autḗn.

Es semejante a un hombre que al edificar una casa, cavó hondo y puso el fundamento sobre la roca; y cuando vino una inundación, el río golpeó contra aquella casa, pero no pudo moverla, porque estaba bien edificada.

ὁ δὲ ἀκούσας καὶ μὴ ποιήσας ὅμοιός ἐστιν ἀνθρώπῳ οἰκοδομήσαντι οἰκίαν ἐπὶ τὴν γῆν χωρὶς θεμελίου· ᾧ προσέρηξεν ὁ ποταμός, καὶ εὐθὺς συνέπεσεν, καὶ ἐγένετο τὸ ῥῆγμα τῆς οἰκίας ἐκείνης μέγα.

49

ho dè akoúsas kai mē poiḗsas hómoiós estin anthrṓpō oikodomḗsanti oikían epì tḕn gē̂n khōrìs themelíou· hō̂ prosérēxen ho potamós, kai euthỳs synépesen, kai egéneto tò rhêgma tēs oikías ekeínēs méga.

Pero el que oye y no hace, es semejante a un hombre que edificó una casa sobre la tierra, sin fundamento; contra ella golpeó el río, y de inmediato cayó, y fue grande la ruina de aquella casa.

← Volver a la portada principal