📖 Biblia Tranliteral Hebreo-Griego Español

Juan Capitulo 5

Μετὰ ταῦτα ἦν ἑορτὴ τῶν Ἰουδαίων, καὶ ἀνέβη Ἰησοῦς εἰς Ἰεροσόλυμα.

1

Meta tauta ēn heortē tōn Ioudaiōn, kai anebē Iēsous eis Ierousalēma.

Después de estas cosas había una fiesta de los judíos, y Jesús subió a Jerusalén.

Ἔστιν δὲ ἐν τοῖς Ἱεροσολύμοις ἐπὶ τῇ προβατικῇ κολυμβήθρα ἡ ἐπιλεγομένη Ἑβραϊστὶ Βηθεσδά, πέντε στοὰς ἔχουσα.

2

Estin de en tois Hierosolymois epi tē prōbatikē kolymbēthra hē epilegomenē Hebraisti Bēthesda, pente stoas echousa.

Y hay en Jerusalén, junto a la puerta de las Ovejas, un estanque llamado en hebreo Betesda, que tiene cinco pórticos.

ἐν ταύταις κατέκειτο πλῆθος τῶν ἀσθενούντων, τυφλῶν, χωλῶν, ξηρῶν, περιμένοντες τὴν τοῦ ὕδατος κίνησιν.

3

En tautais katekeitō plēthos tōn asthenountōn, typhlōn, cholōn, xērōn, perimenontes tēn tou hydatos kinēsin.

En estos yacía una multitud de enfermos, ciegos, cojos, paralizados, esperando el movimiento del agua.

ἄγγελος γὰρ κατὰ καιρὸν κατέβαινεν ἐν τῇ κολυμβήθρᾳ καὶ ἐτάρασσε τὸ ὕδωρ· ὁ οὖν πρῶτος ἐμβὰς μετὰ τὴν ταραχὴν τοῦ ὕδατος ὑγιὴς ἐγίνετο ᾧ δήποτε κατείχετο νοσήματι.

4

angelos gar kata kairon katebainen en tē kolymbēthra kai etarasse to hydōr; ho oun prōtos embas meta tēn tarachēn tou hydatos hygiēs egineto hō dēpote kateicheto nosēmati.

Porque un ángel descendía de tiempo en tiempo al estanque y agitaba el agua; y el primero que entraba después del movimiento del agua quedaba sano de cualquier enfermedad que tuviera.

Ἦν δέ τις ἄνθρωπος ἐκεῖ τριάκοντα καὶ ὀκτὼ ἔτη ἔχων ἐν τῇ ἀσθενείᾳ αὐτοῦ.

5

Ēn de tis anthrōpos ekei triakonta kai oktō etē echōn en tē astheneia autou.

Y había un hombre allí que tenía treinta y ocho años en su enfermedad.

τοῦτον ἰδὼν ὁ Ἰησοῦς κατακείμενον καὶ γνοὺς ὅτι πολὺν ἤδη χρόνον ἔχει, λέγει αὐτῷ· Θέλεις ὑγιὴς γενέσθαι;

6

touton idōn ho Iēsous katakeimenon kai gnous hoti polyn ēdē chronon echei, legei autō: Theleis hygiēs genesthai?

Jesús, viéndolo acostado y sabiendo que llevaba ya mucho tiempo, le dijo: ¿Quieres ser hecho sano?

ἀπεκρίθη αὐτῷ ὁ ἀσθενῶν· Κύριε, ἄνθρωπον οὐκ ἔχω ἵνα ὅταν ταραχθῇ τὸ ὕδωρ βάλλῃ με εἰς τὴν κολυμβήθραν· ἐν ᾧ δὲ ἔρχομαι ἐγώ, ἄλλος πρὸ ἐμοῦ καταβαίνει.

7

apekrithē autō ho asthenōn: Kyrie, anthrōpon ouk echō hina hotan tarachthē to hydōr ballē me eis tēn kolymbēthran; en hō de erchomai egō, allos pro emou katabainei.

Respondió el enfermo: Señor, no tengo a nadie que me meta en el estanque cuando el agua se agita; y mientras voy, otro desciende antes que yo.

Λέγει αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς· Ἔγειρε, ἆρον τὸν κράβαττόν σου καὶ περιπάτει.

8

Legei autō ho Iēsous: Egeire, aron ton krabbaton sou kai peripatei.

Jesús le dice: Levántate, toma tu lecho y anda.

Καὶ εὐθέως ἐγένετο ὑγιὴς ὁ ἄνθρωπος, καὶ ἦρεν τὸν κράβαττον αὐτοῦ καὶ περιεπάτει· ἦν δὲ σάββατον ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ.

9

Kai eutheōs egeneto hygiēs ho anthrōpos, kai ēren ton krabbaton autou kai periepatei; ēn de sabbaton en ekeinē tē hēmera.

Y al instante el hombre fue hecho sano, tomó su lecho y andaba. Y era sábado aquel día.

Ἔλεγον οὖν οἱ Ἰουδαῖοι τῷ τεθεραπευμένῳ· Σάββατόν ἐστιν, καὶ οὐκ ἔξεστίν σοι ἆραι τὸν κράβαττον.

10

Elegon oun hoi Ioudaioi tō tetherapeumenō: Sabbaton estin, kai ouk exestin soi arai ton krabbaton.

Entonces los judíos decían al que había sido sanado: Es sábado, y no te es lícito llevar el lecho.

Ὁ δὲ ἀπεκρίθη αὐτοῖς· Ὁ ποιήσας με ὑγιῆ ἐκεῖνός μοι εἶπεν· ἆρον τὸν κράβαττόν σου καὶ περιπάτει.

11

Ho de apekrithē autois: Ho poiēsas me hygiē ekeinos moi eipen: Aron ton krabbaton sou kai peripatei.

Él les respondió: El que me hizo sano, ese me dijo: Toma tu lecho y anda.

Ἐπηρώτησαν οὖν αὐτόν· Τίς ἐστιν ὁ ἄνθρωπος ὁ εἰπών σοι· ἆρον καὶ περιπάτει;

12

Epērōtēsan oun auton: Tis estin ho anthrōpos ho eipōn soi: Aron kai peripatei?

Le preguntaron: ¿Quién es el hombre que te dijo: Toma y anda?

Ὁ δὲ ἰαθεὶς οὐκ ᾔδει τίς ἐστιν· ὁ γὰρ Ἰησοῦς ἀπένευσεν ὄχλου ὄντος ἐν τῷ τόπῳ.

13

Ho de iatheis ouk ēdei tis estin; ho gar Iēsous apeneusen ochlou ontos en tō topō.

Pero el sanado no sabía quién era, porque Jesús se había apartado, habiendo multitud en el lugar.

Μετὰ ταῦτα εὑρίσκει αὐτὸν ὁ Ἰησοῦς ἐν τῷ ἱερῷ καὶ εἶπεν αὐτῷ· Ἴδε ὑγιὴς γέγονας· μηκέτι ἁμάρτανε, ἵνα μὴ χεῖρόν σοί τι γένηται.

14

Meta tauta heuriskei auton ho Iēsous en tō hierō kai eipen autō: Ide hygiēs gegonas; mēketi hamartane, hina mē cheiron soi ti genetai.

Después de esto Jesús lo encuentra en el templo y le dijo: Mira, has sido hecho sano; no peques más, para que no te suceda algo peor.

Ἀπῆλθεν ὁ ἄνθρωπος καὶ ἀνήγγειλεν τοῖς Ἰουδαίοις ὅτι Ἰησοῦς ἐστιν ὁ ποιήσας αὐτὸν ὑγιῆ.

15

Apēlthen ho anthrōpos kai anēngeilen tois Ioudaiois hoti Iēsous estin ho poiēsas auton hygiē.

El hombre se fue y anunció a los judíos que Jesús era el que lo había hecho sano.

Καὶ διὰ τοῦτο ἐδίωκον οἱ Ἰουδαῖοι τὸν Ἰησοῦν, ὅτι ταῦτα ἐποίει ἐν σαββάτῳ.

16

Kai dia touto ediōkon hoi Ioudaioi ton Iēsoun, hoti tauta epoiei en sabbatō.

Y por esto los judíos perseguían a Jesús, porque hacía estas cosas en sábado.

Ὁ δὲ Ἰησοῦς ἀπεκρίνατο αὐτοῖς· Ὁ πατήρ μου ἕως ἄρτι ἐργάζεται, κἀγὼ ἐργάζομαι.

17

Ho de Iēsous apekrinato autois: Ho patēr mou heōs arti ergazetai, kagō ergazomai.

Pero Jesús les respondió: “Mi Padre hasta ahora trabaja, y yo trabajo.”

Διὰ τοῦτο οὖν μᾶλλον ἐζήτουν αὐτὸν οἱ Ἰουδαῖοι ἀποκτεῖναι, ὅτι οὐ μόνον ἔλυεν τὸ σάββατον, ἀλλὰ καὶ πατέρα ἴδιον ἔλεγεν τὸν θεόν, ἴσον ἑαυτὸν ποιῶν τῷ θεῷ.

18

Dia touto oun mallon ezētoun auton hoi Ioudaioi apokteinai, hoti ou monon elyen to sabbaton, alla kai patera idion elegen ton theon, ison heauton poiōn tō theō.

Por esto los judíos buscaban aún más matarlo, porque no solo quebrantaba el sábado, sino que también decía que Dios era su propio Padre, haciéndose igual a Dios.

Ἀπεκρίνατο οὖν ὁ Ἰησοῦς καὶ ἔλεγεν αὐτοῖς· Ἀμὴν ἀμὴν λέγω ὑμῖν, οὐ δύναται ὁ υἱὸς ποιεῖν ἀφ᾽ ἑαυτοῦ οὐδὲν ἂν μὴ τι βλέπῃ τὸν πατέρα ποιοῦντα· ἃ γὰρ ἂν ἐκεῖνος ποιῇ, ταῦτα καὶ ὁ υἱὸς ὁμοίως ποιεῖ.

19

Apekrinato oun ho Iēsous kai elegen autois: Amēn amēn legō hymin, ou dynatai ho huios poiein aph’ heautou ouden an mē ti blepē ton patera poiounta; ha gar an ekeinos poiē, tauta kai ho huios homoiōs poiei.

Entonces Jesús respondió y les dijo: “De cierto, de cierto les digo: el Hijo no puede hacer nada por su cuenta, sino lo que ve hacer al Padre; porque todo lo que Él hace, eso también hace el Hijo igualmente.”

ὁ γὰρ πατὴρ φιλεῖ τὸν υἱόν, καὶ πάντα δείκνυσιν αὐτῷ ἃ αὐτὸς ποιεῖ· καὶ μείζονα τούτων δείξει αὐτῷ ἔργα, ἵνα ὑμεῖς θαυμάζητε.

20

Ho gar patēr philei ton huion, kai panta deiknysin autō ha autos poiei; kai meizona toutōn deixei autō erga, hina hymeis thaumazēte.

Porque el Padre ama al Hijo y le muestra todas las cosas que Él hace; y mayores obras que estas le mostrará, para que ustedes se maravillen.

ὥσπερ γὰρ ὁ πατὴρ ἐγείρει τοὺς νεκροὺς καὶ ζωοποιεῖ, οὕτως καὶ ὁ υἱὸς οὓς θέλει ζωοποιεῖ.

21

Hōsper gar ho patēr egeirei tous nekrous kai zōopoiei, houtōs kai ho huios hous thelei zōopoiei.

Porque así como el Padre resucita a los muertos y da vida, así también el Hijo da vida a quienes quiere.

οὐδὲ γὰρ ὁ πατὴρ κρίνει οὐδένα, ἀλλὰ τὴν κρίσιν πᾶσαν δέδωκεν τῷ υἱῷ,

22

Oude gar ho patēr krinei oudena, alla tēn krisin pasan dedōken tō huiō.

Porque el Padre no juzga a nadie, sino que ha entregado todo juicio al Hijo,

ἵνα πάντες τιμῶσιν τὸν υἱόν καθὼς τιμῶσιν τὸν πατέρα. ὁ μὴ τιμῶν τὸν υἱὸν οὐ τιμᾷ τὸν πατέρα τὸν πέμψαντα αὐτόν.

23

Hina pantes timōsin ton huion kathōs timōsin ton patera. Ho mē timōn ton huion ou timā ton patera ton pempsanta auton.

para que todos honren al Hijo así como honran al Padre. El que no honra al Hijo, no honra al Padre que lo envió.

Ἀμὴν ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι ὁ τὸν λόγον μου ἀκούων καὶ πιστεύων τῷ πέμψαντί με ἔχει ζωὴν αἰώνιον καὶ εἰς κρίσιν οὐκ ἔρχεται ἀλλὰ μεταβέβηκεν ἐκ τοῦ θανάτου εἰς τὴν ζωήν.

24

Amēn amēn legō hymin hoti ho ton logon mou akouōn kai pisteuōn tō pempsanti me echei zōēn aiōnion, kai eis krisin ouk erchetai alla metabebēken ek tou thanatou eis tēn zōēn.

De cierto, de cierto les digo: el que oye mi palabra y cree al que me envió tiene vida eterna; y no viene a juicio, sino que ha pasado de muerte a vida.

Ἀμὴν ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι ἔρχεται ὥρα καὶ νῦν ἐστίν, ὅτε οἱ νεκροὶ ἀκούσουσιν τῆς φωνῆς τοῦ υἱοῦ τοῦ θεοῦ, καὶ οἱ ἀκούσαντες ζήσουσιν.

25

Amēn amēn legō hymin hoti erchetai hōra kai nyn estin, hote hoi nekroi akousousin tēs phōnēs tou huiou tou theou, kai hoi akousantes zēsousin.

De cierto, de cierto les digo: viene la hora, y ahora es, cuando los muertos oirán la voz del Hijo de Dios; y los que la oigan vivirán.

ὥσπερ γὰρ ὁ πατὴρ ἔχει ζωὴν ἐν ἑαυτῷ, οὕτως καὶ τῷ υἱῷ ἔδωκεν ζωὴν ἔχειν ἐν ἑαυτῷ·

26

Hōsper gar ho patēr echei zōēn en heautō, houtōs kai tō huiō edōken zōēn echein en heautō.

Porque como el Padre tiene vida en sí mismo, así también dio al Hijo el tener vida en sí mismo.

καὶ ἐξουσίαν ἔδωκεν αὐτῷ καὶ κρίσιν ποιεῖν, ὅτι υἱὸς ἀνθρώπου ἐστίν.

27

Kai exousian edōken autō kai krisin poiein, hoti huios anthrōpou estin.

Y le dio autoridad para hacer juicio, porque es el Hijo del Hombre.

μὴ θαυμάζετε τοῦτο, ὅτι ἔρχεται ὥρα ἐν ᾗ πάντες οἱ ἐν τοῖς μνημείοις ἀκούσουσιν τῆς φωνῆς αὐτοῦ,

28

Mē thaumazete touto, hoti erchetai hōra en hē pantes hoi en tois mnēmeiois akousousin tēs phōnēs autou,

No se asombren de esto, porque viene la hora en que todos los que están en los sepulcros oirán su voz,

καὶ ἐκπορεύσονται, οἱ τὰ ἀγαθὰ ποιήσαντες εἰς ἀνάστασιν ζωῆς, οἱ δὲ τὰ φαῦλα πράξαντες εἰς ἀνάστασιν κρίσεως.

29

Kai ekporeusontai, hoi ta agatha poiēsantes eis anastasin zōēs, hoi de ta phaula praxantes eis anastasin kriseōs.

y saldrán: los que hicieron lo bueno, a resurrección de vida; pero los que hicieron lo malo, a resurrección de juicio.

Οὐ δύναμαι ἐγὼ ποιεῖν ἀπ᾽ ἐμαυτοῦ οὐδέν· καθώς ἀκούω κρίνω, καὶ ἡ κρίσις ἡ ἐμὴ δικαία ἐστίν, ὅτι οὐ ζητῶ τὸ θέλημα τὸ ἐμὸν ἀλλὰ τὸ θέλημα τοῦ πέμψαντός με.

30

Ou dynamai egō poiein ap’ emautou ouden; kathōs akouō krinō, kai hē krisis hē emē dikaia estin, hoti ou zētō to thelēma to emon alla to thelēma tou pempsantos me.

Yo no puedo hacer nada por mí mismo; según oigo, juzgo; y mi juicio es justo, porque no busco mi voluntad, sino la voluntad del que me envió.

Ἐὰν ἐγὼ μαρτυρῶ περὶ ἐμαυτοῦ, ἡ μαρτυρία μου οὐκ ἔστιν ἀληθής·

31

Ean egō martyro peri emautou, hē martyria mou ouk estin alēthēs.

Si yo doy testimonio acerca de mí mismo, mi testimonio no es verdadero.

ἄλλος ἐστὶν ὁ μαρτυρῶν περὶ ἐμοῦ, καὶ οἶδα ὅτι ἀληθής ἐστιν ἡ μαρτυρία ἣν μαρτυρεῖ περὶ ἐμοῦ.

32

Allos estin ho martyrōn peri emou, kai oida hoti alēthēs estin hē martyria hēn martyrei peri emou.

Hay otro que da testimonio de mí, y sé que el testimonio que da de mí es verdadero.

ὑμεῖς ἀπεστάλκατε πρὸς Ἰωάννην, καὶ μεμαρτύρηκεν τῇ ἀληθείᾳ·

33

Hymeis apestalkate pros Iōannēn, kai memartyrēken tē alētheia.

Ustedes enviaron mensajeros a Juan, y él dio testimonio de la verdad.

ἐγὼ δὲ οὐ παρ᾽ ἀνθρώπου τὴν μαρτυρίαν λαμβάνω, ἀλλὰ ταῦτα λέγω ἵνα ὑμεῖς σωθῆτε.

34

Egō de ou par anthrōpou tēn martyria lambanō, alla tauta legō hina hymeis sōthēte.

Pero yo no recibo testimonio de hombre; más digo esto para que ustedes sean salvos.

ἐκεῖνος ἦν ὁ λύχνος ὁ καιόμενος καὶ φαίνων· ὑμεῖς δὲ ἠθελήσατε ἀγαλλιασθῆναι πρὸς ὥραν ἐν τῷ φωτὶ αὐτοῦ.

35

Ekeinos ēn ho lychnos ho kaiomenos kai phainōn; hymeis de ēthelēsate agalliasthein pros hōran en tō phōti autou.

Él era la lámpara que ardía y alumbraba; y ustedes quisieron regocijarse por un tiempo en su luz.

ἐγὼ δὲ ἔχω τὴν μαρτυρίαν μείζω τοῦ Ἰωάννου· τὰ γὰρ ἔργα ἃ δέδωκέν μοι ὁ πατὴρ ἵνα τελειώσω αὐτά, αὐτὰ τὰ ἔργα ἃ ποιῶ, μαρτυρεῖ περὶ ἐμοῦ ὅτι ὁ πατήρ με ἀπέσταλκεν.

36

Egō de echō tēn martyria meizō tou Iōannou; ta gar erga ha dedōken moi ho patēr hina teleiōsō auta, auta ta erga ha poiō, martyrei peri emou hoti ho patēr me apestalken.

Pero yo tengo un testimonio mayor que el de Juan; porque las obras que el Padre me dio para que las cumpliera, las mismas obras que hago, dan testimonio de mí, de que el Padre me ha enviado.

καὶ ὁ πέμψας με πατὴρ ἐκεῖνος μεμαρτύρηκεν περὶ ἐμοῦ. οὔτε φωνὴν αὐτοῦ πώποτε ἀκηκόατε οὔτε εἶδος αὐτοῦ ἑωράκατε,

37

Kai ho pempsas me patēr ekeinos memartyrēken peri emou. Oute phōnēn autou pōpote akēkoate oute eidos autou heōrakate,

Y el Padre que me envió ha dado testimonio de mí. Ustedes nunca han oído su voz ni han visto su aspecto,

καὶ τὸν λόγον αὐτοῦ οὐκ ἔχετε μένοντα ἐν ὑμῖν, ὅτι ὃν ἀπέστειλεν ἐκεῖνος, τούτῳ ὑμεῖς οὐ πιστεύετε.

38

Kai ton logon autou ouk echete menonta en hymin, hoti hon apesteilen ekeinos, toutō hymeis ou pisteuete.

y su palabra no permanece en ustedes, porque al que Él envió, a este no le creen.

ἐρευνᾶτε τὰς γραφάς, ὅτι ὑμεῖς δοκεῖτε ἐν αὐταῖς ζωὴν αἰώνιον ἔχειν· καὶ ἐκεῖναί εἰσιν αἱ μαρτυροῦσαι περὶ ἐμοῦ·

39

Ereunate tas graphas, hoti hymeis dokeite en autais zōēn aiōnion echein; kai ekeinai eisin hai martyrousai peri emou.

Escudriñen las Escrituras, porque ustedes piensan que en ellas tienen vida eterna; y ellas son las que dan testimonio de mí.

καὶ οὐ θέλετε ἐλθεῖν πρός με ἵνα ζωὴν ἔχητε.

40

Kai ou thelete elthein pros me hina zōēn echēte.

Y no quieren venir a mí para tener vida.

Δόξαν παρὰ ἀνθρώπων οὐ λαμβάνω,

41

Doxan para anthrōpōn ou lambanō.

Gloria de los hombres no recibo,

ἀλλὰ ἔγνωκα ὑμᾶς ὅτι τὴν ἀγάπην τοῦ θεοῦ οὐκ ἔχετε ἐν ἑαυτοῖς.

42

Alla egnōka hymas hoti tēn agapēn tou theou ouk echete en heautois.

pero los conozco, que no tienen el amor de Dios en ustedes.

ἐγὼ ἐλήλυθα ἐν τῷ ὀνόματι τοῦ πατρός μου, καὶ οὐ λαμβάνετέ με· ἐὰν ἄλλος ἔλθῃ ἐν τῷ ὀνόματι τῷ ἰδίῳ, ἐκεῖνον λήμψεσθε.

43

Egō elēlytha en tō onomati tou patros mou, kai ou lambanete me; ean allos elthē en tō onomati tō idiō, ekeinon lēmpsesthe.

Yo he venido en nombre de mi Padre, y no me reciben; pero si otro viene en su propio nombre, a ese recibirán.

πῶς δύνασθε ὑμεῖς πιστεῦσαι, δόξαν παρ᾽ ἀλλήλων λαμβάνοντες καὶ τὴν δόξαν τὴν παρὰ τοῦ μόνου θεοῦ οὐ ζητοῦντες;

44

Pōs dynasthe hymeis pisteusai, doxan par’ allēlōn lambanontes kai tēn doxan tēn para tou monou theou ou zētountes;

¿Cómo pueden ustedes creer, cuando reciben gloria unos de otros y no buscan la gloria que viene del Dios único?

μὴ δοκεῖτε ὅτι ἐγὼ κατηγορήσω ὑμῶν πρὸς τὸν πατέρα· ἔστιν ὁ κατηγορῶν ὑμῶν, Μωϋσῆς, εἰς ὃν ὑμεῖς ἠλπίκατε.

45

Mē dokeite hoti egō katēgorisō hymōn pros ton patera; estin ho katēgorōn hymōn, Mōysēs, eis hon hymeis ēlpikate.

No piensen que yo los acusaré ante el Padre; hay uno que los acusa: Moisés, en quien ustedes han puesto su esperanza.

εἰ ἐπιστεύετε Μωϋσεῖ, ἐπιστεύετε ἂν ἐμοί· περὶ γὰρ ἐμοῦ ἐκεῖνος ἔγραψεν.

46

Ei episteuete Mōyseī, episteuete an emoi; peri gar emou ekeinos egrapsen.

Porque si creyeran a Moisés, me creerían a mí, porque de mí escribió él.

εἰ δὲ τοῖς ἐκείνου γράμμασιν οὐ πιστεύετε, πῶς τοῖς ἐμοῖς ῥήμασι πιστεύσετε;

47

Ei de tois ekeinou grammasin ou pisteuete, pōs tois emois rhēmasi pisteusete;

Pero si no creen a sus escritos, ¿cómo creerán a mis palabras?

← Volver a la portada principal