Apocalipsis Capítulo 4
Μετὰ ταῦτα εἶδον, καὶ ἰδοὺ θύρα ἠνεῳγμένη ἐν τῷ οὐρανῷ, καὶ ἡ φωνὴ ἡ πρώτη ἣν ἤκουσα ὡς σάλπιγγος λαλούσης μετ’ ἐμοῦ λέγουσα· Ἀνάβα ὧδε, καὶ δείξω σοι ἃ δεῖ γενέσθαι μετὰ ταῦτα.
1
Metà taûta eîdon, kai idoù thýra ēneōigménē en tō̂ ouranō̂, kai hē phōnḗ hē prṓtē hḕn ḗkousa hōs sálpingos laloúsēs met’ emoû légousa· Anába hō̂de, kai deíxō soi hà deî genésthai metà taûta.
Después de estas cosas miré, y he aquí una puerta abierta en el ouranós (cielo); y la primera voz que oí, como de shofár (trompeta) que hablaba conmigo, decía: Sube acá, y te mostraré las cosas que deben suceder después de estas.
Εὐθέως ἐγενόμην ἐν Πνεύματι· καὶ ἰδοὺ θρόνος ἔκειτο ἐν τῷ οὐρανῷ, καὶ ἐπὶ τὸν θρόνον καθήμενος.
2
Euthéōs egenómēn en Pneúmati· kai idoù thrónos ékeito en tō̂ ouranō̂, kai epì tòn thrónon kathḗmenos.
Inmediatamente fui en el Rúaj (Espíritu); y he aquí un trono establecido en el cielo, y sobre el trono, uno que estaba sentado.
Καὶ ὁ καθήμενος ὅμοιος ὁράσει λίθῳ ἰάσπιδι καὶ σαρδίῳ· καὶ ἶρις κυκλόθεν τοῦ θρόνου ὅμοιος ὁράσει σμαραγδίνῳ.
3
Kai ho kathḗmenos hómoios horásei líthō iáspidi kai sardíō· kai îris kyklóthen tou thrónou hómoios horásei smaragdínō.
Y el que estaba sentado era semejante en apariencia a piedra de yáspide y de sardio; y alrededor del trono había un íris (arco) semejante en apariencia a esmeralda.
Καὶ κυκλόθεν τοῦ θρόνου θρόνοι εἴκοσι τέσσαρες, καὶ ἐπὶ τοὺς θρόνους εἴκοσι τέσσαρας πρεσβυτέρους καθημένους, περιβεβλημένους ἐν ἱματίοις λευκοῖς, καὶ ἐπὶ τὰς κεφαλὰς αὐτῶν στεφάνους χρυσοῦς.
4
Kai kyklóthen tou thrónou thrónoi eíkosi téssares, kai epì toùs thrónous eíkosi téssaras presbytéroys kathēménous, peribeblēménous en himatíois leukoîs, kai epì tàs kephalàs autō̂n stephánous khrysoûs.
Y alrededor del trono había veinticuatro tronos, y sobre los tronos veinticuatro presbýteroi (ancianos) sentados, vestidos con vestiduras blancas, y sobre sus cabezas stéphanoi (coronas) de oro.
Καὶ ἐκ τοῦ θρόνου ἐκπορεύονται ἀστραπαὶ καὶ φωναὶ καὶ βρονταί· καὶ ἑπτὰ λαμπάδες πυρὸς καιόμεναι ἐνώπιον τοῦ θρόνου, αἵ εἰσιν τὰ ἑπτὰ Πνεύματα τοῦ Θεοῦ.
5
Kai ek tou thrónou ekporeúontai astrapaì kai phōnaì kai brontaí· kai heptà lampádes pyròs kaiṓmenai enṓpion tou thrónou, haí eisin tà heptà Pneúmata tou Theoû.
Y del trono procedían relámpagos, voces y truenos; y siete lampádes (antorchas) de fuego ardiendo delante del trono, las cuales son los siete Rúajot (Espíritus) de Elohim.
Καὶ ἐνώπιον τοῦ θρόνου ὡς θάλασσα ὑαλίνη ὁμοία κρυστάλλῳ· καὶ ἐν μέσῳ τοῦ θρόνου καὶ κύκλῳ τοῦ θρόνου τέσσαρα ζῷα γέμοντα ὀφθαλμῶν ἔμπροσθεν καὶ ὄπισθεν.
6
Kai enṓpion tou thrónou hōs thálassa hyalínē homoía krystállō· kai en mésō tou thrónou kai kýklō tou thrónou téssara zō̂a gémonta ophthalmō̂n émprosthen kai ópisthen.
Y delante del trono había como un mar de cristal, semejante al cristal puro; y en medio del trono y alrededor del trono, cuatro zōá (seres vivientes) llenos de ojos por delante y por detrás.
Καὶ τὸ ζῷον τὸ πρῶτον ὅμοιον λέοντι, καὶ τὸ δεύτερον ζῷον ὅμοιον μόσχῳ, καὶ τὸ τρίτον ζῷον ἔχον τὸ πρόσωπον ὡς ἀνθρώπου, καὶ τὸ τέταρτον ζῷον ὅμοιον ἀετῷ πετομένῳ.
7
Kai tò zō̂on tò prō̂ton hómoion léonti, kai tò deúteron zō̂on hómoion móskhō, kai tò tríton zō̂on ékhon tò prósōpon hōs anthrṓpou, kai tò tétarton zō̂on hómoion aetō̂i petoménōi.
El primer ser viviente era semejante a león; el segundo, semejante a becerro; el tercero tenía rostro como de hombre; y el cuarto era semejante a águila volando.
Καὶ τὰ τέσσαρα ζῷα, ἓν καθ’ ἓν αὐτῶν ἔχον ἀνὰ πτέρυγας ἕξ, καὶ ἔσωθεν γέμουσιν ὀφθαλμῶν· καὶ ἀνάπαυσιν οὐκ ἔχουσιν ἡμέρας καὶ νυκτός λέγοντες· Ἅγιος, Ἅγιος, Ἅγιος, Κύριος ὁ Θεὸς ὁ Παντοκράτωρ, ὁ ἦν καὶ ὁ ὢν καὶ ὁ ἐρχόμενος.
8
Kai tà téssara zō̂a, hèn kath’ hèn autō̂n ékhon anà ptérygas héx, kai ésōthen gémousin ophthalmō̂n· kai anápausin ouk ékhousin hēméras kai nyktós légontes· Hágios, Hágios, Hágios, Kýrios ho Theòs ho Pantokrátōr, ho ē̂n kai ho ṑn kai ho erkhómenos.
Y los cuatro seres vivientes, cada uno de ellos con seis ptéryges (alas), llenos de ojos por dentro; y no tienen reposo día y noche, diciendo: Kadosh, Kadosh, Kadosh es YHWH Elohim, el Pantokrátor (Todo-poderoso), el que era, el que es y el que viene.
Καὶ ὅταν δώσουσιν τὰ ζῷα δόξαν καὶ τιμὴν καὶ εὐχαριστίαν τῷ καθημένῳ ἐπὶ τοῦ θρόνου, τῷ ζῶντι εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων,
9
Kai hótan dṓsousin tà zō̂a dóxan kai timḕn kai eukharistían tō̂ kathēménō epì tou thrónou, tō̂ zō̂nti eis toùs aiō̂nas tō̂n aiṓnōn,
Y cuando los seres vivientes dan dóxa (gloria), honra y acción de gracias al que está sentado en el trono, al que vive por los siglos de los siglos,
πεσοῦνται οἱ εἴκοσι τέσσαρες πρεσβύτεροι ἐνώπιον τοῦ καθημένου ἐπὶ τοῦ θρόνου καὶ προσκυνήσουσιν τῷ ζῶντι εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων, καὶ βαλοῦσιν τοὺς στεφάνους αὐτῶν ἐνώπιον τοῦ θρόνου,
10
pesoûntai hoi eíkosi téssares presbýteroi enṓpion tou kathēménou epì tou thrónou kai proskynḗsousin tō̂ zō̂nti eis toùs aiō̂nas tō̂n aiṓnōn, kai baloûsin toùs stephánous autō̂n enṓpion tou thrónou,
los veinticuatro ancianos se postran delante del que está sentado en el trono, y proskynéō (adoran) al que vive por los siglos de los siglos, y arrojan sus stéphanoi (coronas) delante del trono,
λέγοντες· Ἄξιος εἶ, ὁ Κύριος καὶ ὁ Θεὸς ἡμῶν, λαβεῖν τὴν δόξαν καὶ τὴν τιμὴν καὶ τὴν δύναμιν, ὅτι σὺ ἔκτισας τὰ πάντα, καὶ διὰ τὸ θέλημά σου ἦσαν καὶ ἐκτίσθησαν.
11
légontes· Áxios eî, ho Kýrios kai ho Theòs hēmō̂n, labeîn tḕn dóxan kai tḕn timḕn kai tḕn dýnamin, hóti sỳ éktisas tà pánta, kai dià tò thélēmá sou ē̂san kai ektísthēsan.
diciendo: Digno eres, Adón y Elohim nuestro, de recibir la dóxa (gloria), la honra y el poder; porque tú creaste todas las cosas, y por tu voluntad existen y fueron creadas.