📖 Biblia Tranliteral Hebreo-Griego Español

Apocalipsis Capitulo 18

Μετὰ ταῦτα εἶδον ἄλλον ἄγγελον καταβαίνοντα ἐκ τοῦ οὐρανοῦ, ἔχοντα ἐξουσίαν μεγάλην, καὶ ἡ γῆ ἐφωτίσθη ἐκ τῆς δόξης αὐτοῦ.

1

Meta taûta eîdon állon ángelon katabaínonta ek tou ouranoû, échonta exousían megálēn, kai hē gē ephōtísthē ek tēs dóxēs autoû.

Después vi a otro ángelos (ángel) descender del cielo con gran exousía (autoridad), y la tierra fue iluminada con su dóxa (gloria).

καὶ ἔκραξεν ἐν ἰσχυρᾷ φωνῇ λέγων· Ἔπεσεν ἔπεσεν Βαβυλὼν ἡ μεγάλη, καὶ ἐγένετο κατοικητήριον δαιμονίων.

2

kai ékraxen en ischyrā̂ phōnē̂ légōn; Épesen épesen Babylṓn hē megálē, kai egéneto katoikētḗrion daimoniōn.

Y clamó con fuerte voz: Épesen, épesen (¡Cayó, cayó!) Babilonia la grande, y se convirtió en morada de daimónia (demonios).

ὅτι ἐκ τοῦ οἴνου τοῦ θυμοῦ τῆς πορνείας αὐτῆς πέπωκαν πάντα τὰ ἔθνη, καὶ οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς μετ’ αὐτῆς ἐπόρνευσαν, καὶ οἱ ἔμποροι τῆς γῆς ἐκ τῆς δυνάμεως τοῦ στρήνους αὐτῆς ἐπλούτησαν.

3

hóti ek tou oínou tou thymou tēs porneías autēs pépōkan pánta ta éthnē, kai hoi basileîs tēs gēs met’ autēs epórneusan, kai hoi émporoi tēs gēs ek tēs dynámeōs tou strḗnous autēs eploútēsan.

Porque todas las naciones bebieron del vino del thymós (furor) de su porneía (fornicación), los reyes fornicaron con ella, y los émporoi (mercaderes) se enriquecieron con su lujo.

καὶ ἤκουσα ἄλλην φωνὴν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ λέγουσαν· Ἐξέλθατε ἐξ αὐτῆς, ὁ λαός μου, ἵνα μὴ συγκοινωνήσητε ταῖς ἁμαρτίαις αὐτῆς.

4

kai ḗkousa állēn phōnḗn ek tou ouranoû légousan; Exélthate ex autēs, ho laós mou, hina mē synkoinōnḗsēte tais hamartíais autēs.

Oí otra voz que decía: Exélthate (salid) de ella, pueblo mío, para no participar de sus hamartíai (pecados).

ὅτι ἐκολλήθησαν αὐτῆς αἱ ἁμαρτίαι ἄχρι τοῦ οὐρανοῦ, καὶ ἐμνημόνευσεν ὁ θεὸς τὰ ἀδικήματα αὐτῆς.

5

hóti ekollḗthēsan autēs hai hamartíai áchri tou ouranoû, kai emnēmóneusen ho Theòs ta adikḗmata autēs.

Porque sus hamartíai (pecados) se han acumulado hasta el cielo, y Theós (Dios) recordó sus adikḗmata (injusticias).

ἀπόδοτε αὐτῇ ὡς καὶ αὐτὴ ἀπέδωκεν, καὶ διπλώσατε διπλᾶ κατὰ τὰ ἔργα αὐτῆς· ἐν τῷ ποτηρίῳ ᾧ ἐκέρασεν κεράσατε αὐτῇ διπλοῦν.

6

apódote autē hōs kai autē apédōken, kai diplṓsate diplâ katà ta érga autēs; en tō potēríō hō ekérasen kerásate autē diploun.

Pagadle como ella pagó, y dadle el doble conforme a sus obras; en el potḗrion (cáliz) que preparó, preparadle doble porción.

ὅσα ἐδόξασεν ἑαυτὴν καὶ ἐστρηνίασεν, τοσοῦτον δότε αὐτῇ βασανισμὸν καὶ πένθος· ὅτι ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτῆς λέγει ὅτι Κάθημαι βασίλισσα καὶ χήρα οὐκ εἰμί, καὶ πένθος οὐ μὴ ἴδω.

7

hósa edóxasen heautēn kai estrēníasen, tosoûton dóte autē basanismòn kai pénthos; hóti en tē kardía autēs légei hóti Káthēmai basílissa kai chḗra ouk eimí, kai pénthos ou mē ídō.

Cuanto se glorificó y vivió en lujos, dadle tormento y llanto; porque dice en su kardía (corazón): “Estoy sentada como reina, no soy viuda, y no veré pénthos (duelo)”.

διὰ τοῦτο ἐν μιᾷ ἡμέρᾳ ἥξουσιν αἱ πληγαὶ αὐτῆς, θάνατος καὶ πένθος καὶ λιμός, καὶ ἐν πυρὶ κατακαυθήσεται· ὅτι ἰσχυρὸς κύριος ὁ θεὸς ὁ κρίνας αὐτήν.

8

dia toûto en miā hēmérā hḗxousin hai plēgaì autēs, thánatos kai pénthos kai limós, kai en pyrì katakauthḗsetai; hóti ischyròs Kýrios ho Theòs ho krínas autēn.

Por eso en un solo día vendrán sus plēgaí (plagas): muerte, llanto y hambre, y será quemada con pýr (fuego), porque poderoso es el Kýrios (Señor) que la juzga.

καὶ κλαύσουσιν καὶ κόψονται ἐπ’ αὐτὴν οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς, οἱ μετ’ αὐτῆς πορνεύσαντες καὶ στρηνιάσαντες.

9

kai klaúsousin kai kópsontai ep’ autēn hoi basileîs tēs gēs, hoi met’ autēs porneúsantes kai strēniásantes.

Y llorarán y harán lamentación por ella los basileîs (reyes) de la tierra que fornicaron y vivieron en lujos con ella.

ἀπὸ μακρόθεν ἑστηκότες διὰ τὸν φόβον τοῦ βασανισμοῦ αὐτῆς λέγοντες· Οὐαί, οὐαί, ἡ πόλις ἡ μεγάλη, Βαβυλὼν ἡ πόλις ἡ ἰσχυρά, ὅτι μιᾷ ὥρᾳ ἦλθεν ἡ κρίσις σου.

10

apò makróthen hestēkótes dia tòn phóbon tou basanismoû autēs légontes; Ouai, ouai, hē pólis hē megálē, Babylṓn hē pólis hē ischyrá, hóti miā hōra ē̂lthen hē krísis sou.

Desde lejos, por temor a su basanismós (tormento), dirán: Ouai, ouai (¡Ay, ay!), la gran pólis (ciudad), Babilonia la fuerte, porque en una hora vino tu krísis (juicio).

καὶ οἱ ἔμποροι τῆς γῆς κλαίουσιν καὶ πενθοῦσιν ἐπ’ αὐτήν, ὅτι τὸν γόμον αὐτῶν οὐδεὶς ἀγοράζει οὐκέτι.

11

kai hoi émporoi tēs gēs klaíousin kai penthoûsin ep’ autēn, hóti ton gómon autō̂n oudeìs agorázei oukéti.

Y los émporoi (mercaderes) de la tierra lloran y hacen duelo por ella, porque nadie compra más su gómos (cargamento/mercadería).

γόμον χρυσοῦ καὶ ἀργύρου καὶ λίθου τιμίου καὶ μαργαριτῶν καὶ βύσσου καὶ πορφύρας καὶ σηρικοῦ καὶ κοκκίνου, καὶ πᾶν ξύλον θύϊνον, καὶ πᾶν σκεῦος ἐλεφάντινον.

12

gómon chrysou kai argýrou kai líthou timíou kai margarítōn kai býssou kai porphýras kai sērikou kai kokkínou, kai pan xýlon thýinon, kai pan skeûos elephantinon.

Cargamento de chrysós (oro), plata, piedras preciosas y perlas, lino fino, púrpura, seda y escarlata, toda madera aromática y toda clase de objetos de marfil.

καὶ κιννάμωμον καὶ ἄμωμον καὶ θυμιάματα καὶ μύρον καὶ λίβανον καὶ οἶνον καὶ ἔλαιον καὶ σεμίδαλιν καὶ σῖτον καὶ κτήνη καὶ πρόβατα, καὶ ἵππων καὶ ῥεδῶν, καὶ σωμάτων καὶ ψυχὰς ἀνθρώπων.

13

kai kinnámōmon kai ámōmon kai thymíamata kai mýron kai líbanon kai oînon kai élaion kai semídalin kai sîton kai ktḗnē kai próbata, kai híppōn kai rhedō̂n, kai sōmátōn kai psychàs anthrṓpōn.

Canela, especias, incienso, perfume y mirra, vino, aceite, harina y trigo, ganado y ovejas, caballos y carros, y hasta sōmata (cuerpos) y psychás (vidas/almas) de hombres.

καὶ ἡ ὀπώρα τῆς ἐπιθυμίας τῆς ψυχῆς σου ἀπῆλθεν ἀπὸ σοῦ, καὶ πάντα τὰ λιπαρὰ καὶ τὰ λαμπρὰ ἀπώλετο ἀπὸ σοῦ, καὶ οὐκέτι οὐ μὴ αὐτὰ εὑρήσουσιν.

14

kai hē opṓra tēs epithymías tēs psychēs sou apē̂lthen apò sou, kai pánta ta liparà kai ta lamprà apṓleto apò sou, kai oukéti ou mē autà heurḗsousin.

El fruto deseado por tu psychḗ (alma) se apartó de ti, y todo lo espléndido y brillante pereció, y nunca más lo hallarán.

οἱ ἔμποροι τούτων οἱ πλουτήσαντες ἀπ’ αὐτῆς ἀπὸ μακρόθεν στήσονται διὰ τὸν φόβον τοῦ βασανισμοῦ αὐτῆς, κλαίοντες καὶ πενθοῦντες.

15

hoi émporoi toútōn hoi ploutḗsantes ap’ autēs apò makróthen stḗsontai dia tòn phóbon tou basanismoû autēs, klaíontes kai penthoûntes.

Los émporoi que se enriquecieron con ella se quedarán lejos por miedo a su basanismós (tormento), llorando y lamentándose.

λέγοντες· Οὐαί, οὐαί, ἡ πόλις ἡ μεγάλη, ἡ περιβεβλημένη βύσσινον καὶ πορφυροῦν καὶ κόκκινον, καὶ κεχρυσωμένη ἐν χρυσίῳ καὶ λίθῳ τιμίῳ καὶ μαργαρίταις.

16

légontes; Ouai, ouai, hē pólis hē megálē, hē peribeblēménē býssinon kai porphyroûn kai kókkinon, kai kechrysōménē en chrysíō kai líthō timíō kai margarítais.

Diciendo: Ouai, ouai (¡Ay, ay!), la gran pólis (ciudad), vestida de lino fino, púrpura y escarlata, adornada con oro, piedras preciosas y perlas.

ὅτι μιᾷ ὥρᾳ ἠρημώθη ὁ τοσοῦτος πλοῦτος.

17

hóti miā hōra ērēmṓthē ho tosoûtos ploûtos.

Porque en una sola hora fue destruida tanta ploûtos (riqueza).

καὶ ἔκραζον βλέποντες τὸν καπνὸν τῆς πυρώσεως αὐτῆς λέγοντες· Τίς ὁμοία τῇ πόλει τῇ μεγάλῃ;

18

kaì ékrazon blépontes tòn kapnòn tês pyrṓseōs autês légontes: Tís homoía tē pólei tē megálē?

Y gritaban viendo el humo de su incendio, diciendo: ¿Quién como la gran pólis (ciudad)?

καὶ ἔβαλον χοῦν ἐπὶ τὰς κεφαλὰς αὐτῶν καὶ ἔκραζον κλαίοντες καὶ πενθοῦντες λέγοντες· Οὐαὶ οὐαί, ἡ πόλις ἡ μεγάλη.

19

kaì ébalon choûn epì tàs kephalàs autôn kaì ékrazon klaíontes kaì penthoûntes légontes: Ouaí ouaí, hē pólis hē megálē.

Y echaron polvo sobre sus cabezas y lloraban lamentándose: ¡Ay, ay de la gran pólis (ciudad)!

εὐφραίνου ἐπ’ αὐτῇ, οὐρανέ, καὶ οἱ ἅγιοι καὶ οἱ ἀπόστολοι καὶ οἱ προφῆται, ὅτι ἔκρινεν ὁ Θεὸς τὸ κρίμα ὑμῶν ἐξ αὐτῆς.

20

euphrainou ep’ autê, ourané, kaì hoi hágioi kaì hoi apóstoloi kaì hoi prophêtai, hóti ékrinen ho Theòs tò kríma hymôn ex autês.

Alégrate sobre ella, cielo, y vosotros santos, apóstoles y profetas, porque Dios ha hecho kríma (juicio) contra ella por vosotros.

καὶ ἦρεν εἷς ἄγγελος ἰσχυρὸς λίθον ὡς μύλινον μέγαν καὶ ἔβαλεν εἰς τὴν θάλασσαν λέγων· Οὕτως ὁρμῇ βληθήσεται Βαβυλὼν.

21

kaì êren heîs ángelos ischyròs líthon hōs mýlinon mégan kaì ébalen eis tḕn thálassan légōn: Hoútōs hormê blēthḗsetai Babulṓn.

Un ángel fuerte levantó una piedra como gran molino y la arrojó al mar, diciendo: Así será derribada con ímpetu Babulṓn (Babilonia).

καὶ φωνὴ κιθαρῳδῶν καὶ μουσικῶν καὶ αὐλητῶν καὶ σαλπιστῶν οὐ μὴ ἀκουσθῇ ἐν σοὶ ἔτι.

22

kaì phōnḕ kitharōdôn kaì mousikôn kaì aulētôn kaì salpistôn ou mḕ akousthê en soì éti.

Y voz de músicos no se oirá más en ti; cesará toda phōnḗ (sonido/voz).

καὶ φῶς λύχνου οὐ μὴ φάνῃ ἐν σοὶ ἔτι, καὶ φωνὴ νυμφίου καὶ νύμφης οὐ μὴ ἀκουσθῇ ἐν σοὶ ἔτι.

23

kaì phôs lýchnou ou mḕ phánē en soì éti, kaì phōnḕ nymphíou kaì nýmphēs ou mḕ akousthê en soì éti.

La luz de la lámpara no brillará más en ti, ni se oirá voz de novio y novia; porque tus mercaderes fueron los grandes de la tierra y con tus hechicerías engañaste a las naciones.

καὶ ἐν αὐτῇ αἷμα προφητῶν καὶ ἁγίων εὑρέθη καὶ πάντων τῶν ἐσφαγμένων ἐπὶ τῆς γῆς.

24

kaì en autê haîma prophētôn kaì hagíōn heurḗthē kaì pántōn tôn esphagménōn epì tês gês.

Y en ella se halló la sangre de los hagíōn (santos) y de todos los que fueron muertos en la tierra.

Resumen del pasaje

En esta parte final del capítulo 18 se contempla la caída definitiva de Babulṓn (Babilonia). Los reyes, marineros y mercaderes observan el humo de su incendio y lloran, porque en una sola hora desapareció toda su ploûtos (riqueza) y poder.

La ciudad que dominaba el comercio del mundo queda en silencio: no se oye más phōnḗ (música/voz), no hay luz, ni bodas, ni celebración. Todo su esplendor se apaga repentinamente.

Sin embargo, el cielo se alegra, porque Dios ejecutó justo kríma (juicio), haciendo justicia por los hagíōn (santos), profetas y siervos que fueron perseguidos.

Babilonia cae para siempre, mostrando que todo sistema humano orgulloso, corrupto y apartado de Dios, termina hundido y sin memoria.

← Volver a la portada principal