1 Juan Capitulo 3
Ἴδετε ποταπὴν ἀγάπην δέδωκεν ἡμῖν ὁ πατήρ, ἵνα τέκνα θεοῦ κληθῶμεν· καὶ ἐσμέν. διὰ τοῦτο ὁ κόσμος οὐ γινώσκει ἡμᾶς, ὅτι οὐκ ἔγνω αὐτόν.
1
Mirad cuál ἀγάπην (agapēn — amor sacrificial y divino) nos ha dado el Padre, para que seamos llamados hijos de Dios; y lo somos. Por esto el mundo no nos conoce, porque no le conoció a Él.
Idete potapēn agapēn dedōken hēmin ho Patēr, hina tekna Theou klēthōmen; kai esmen. Dia touto ho kosmos ou ginōskei hēmas, hoti ouk egnō auton.
Ἀγαπητοί, νῦν τέκνα θεοῦ ἐσμέν, καὶ οὔπω ἐφανερώθη τί ἐσόμεθα· οἴδαμεν ὅτι ἐὰν φανερωθῇ, ὅμοιοι αὐτῷ ἐσόμεθα, ὅτι ὀψόμεθα αὐτὸν καθώς ἐστιν.
2
Amados, ahora somos hijos de Dios, y aún no se ha manifestado lo que hemos de ser; pero sabemos que cuando Él se manifieste, seremos semejantes a Él, porque le veremos tal como Él es.
Agapētoi, nyn tekna Theou esmen, kai oupō ephanerōthē ti esometha; oidamen hoti ean phanerōthē, homoioi autō esometha, hoti opsometha auton kathōs estin.
καὶ πᾶς ὁ ἔχων τὴν ἐλπίδα ταύτην ἐπ’ αὐτῷ ἁγνίζει ἑαυτόν, καθὼς ἐκεῖνος ἁγνός ἐστιν.
3
Y todo aquel que tiene esta esperanza en Él, se purifica a sí mismo, así como Él es puro.
Kai pas ho echōn tēn elpida tautēn ep' autō hagnizei heauton, kathōs ekeinos hagnos estin.
Πᾶς ὁ ποιῶν τὴν ἁμαρτίαν καὶ τὴν ἀνομίαν ποιεῖ, καὶ ἡ ἁμαρτία ἐστὶν ἡ ἀνομία.
4
Todo aquel que practica el pecado, también practica la ἀνομία (anomia — rebelión contra la ley de Dios); pues el pecado es infracción de la ley.
Pas ho poiōn tēn hamartian kai tēn anomian poiei, kai hē hamartia estin hē anomia.
καὶ οἴδατε ὅτι ἐκεῖνος ἐφανερώθη ἵνα τὰς ἁμαρτίας ἄρῃ, καὶ ἁμαρτία ἐν αὐτῷ οὐκ ἔστιν.
5
Y sabéis que Él apareció para quitar nuestros pecados, y no hay pecado en Él.
Kai oidate hoti ekeinos ephanerōthē hina tas hamartias arē, kai hamartia en autō ouk estin.
πᾶς ὁ ἐν αὐτῷ μένων οὐχ ἁμαρτάνει· πᾶς ὁ ἁμαρτάνων οὐχ ἑώρακεν αὐτὸν οὐδὲ ἔγνωκεν αὐτόν.
6
Todo aquel que μένων (menōn — permanece continuamente) en Él, no practica el pecado; todo aquel que practica el pecado, no le ha visto ni le ha conocido.
Pas ho en autō menōn ouch hamartanei; pas ho hamartanōn ouch heōraken auton oude egnōken auton.
Τεκνία, μηδεὶς πλανάτω ὑμᾶς· ὁ ποιῶν τὴν δικαιοσύνην δίκαιός ἐστιν, καθὼς ἐκεῖνος δίκαιός ἐστιν.
7
Hijitos, nadie os engañe; el que practica la justicia es justo, como Él es justo.
Teknia, mēdeis planatō hymas; ho poiōn tēn dikaiosynēn dikaios estin, kathōs ekeinos dikaios estin.
ὁ ποιῶν τὴν ἁμαρτίαν ἐκ τοῦ διαβόλου ἐστίν, ὅτι ἀπ’ ἀρχῆς ὁ διάβολος ἁμαρτάνει. εἰς τοῦτο ἐφανερώθη ὁ υἱὸς τοῦ θεοῦ, ἵνα λύσῃ τὰ ἔργα τοῦ διαβόλου.
8
El que practica el pecado es del diablo; porque el diablo peca desde el principio. Para esto apareció el Hijo de Dios: para destruir las obras del diablo.
Ho poiōn tēn hamartian ek tou diabolou estin, hoti ap' archēs ho diabolos hamartanei. Eis touto ephanerōthē ho Huios tou Theou, hina lysē ta erga tou diabolou.
πᾶς ὁ γεγεννημένος ἐκ τοῦ θεοῦ ἁμαρτίαν οὐ ποιεῖ, ὅτι σπέρμα αὐτοῦ ἐν αὐτῷ μένει· καὶ οὐ δύναται ἁμαρτάνειν, ὅτι ἐκ τοῦ θεοῦ γεγέννηται.
9
Todo aquel que ha nacido de Dios no practica el pecado, porque Su σπέρμα (sperma — simiente, semilla) permanece en él; y no puede vivir practicando el pecado, porque ha nacido de Dios.
Pas ho gegennēmenos ek tou Theou hamartian ou poiei, hoti sperma autou en autō menei; kai ou dynatai hamartanein, hoti ek tou Theou gegennētai.
ἐν τούτῳ φανερά ἐστιν τὰ τέκνα τοῦ θεοῦ καὶ τὰ τέκνα τοῦ διαβόλου· πᾶς ὁ μὴ ποιῶν δικαιοσύνην οὐκ ἔστιν ἐκ τοῦ θεοῦ, καὶ ὁ μὴ ἀγαπῶν τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ.
10
En esto se manifiestan los hijos de Dios y los hijos del diablo: todo aquel que no practica la justicia, y que no ama a su hermano, no es de Dios.
En toutō phanera estin ta tekna tou Theou kai ta tekna tou diabolou; pas ho mē poiōn dikaiosynēn ouk estin ek tou Theou, kai ho mē agapōn ton adelphon autou.
Ὅτι αὕτη ἐστὶν ἡ ἀγγελία ἣν ἠκούσατε ἀπ’ ἀρχῆς, ἵνα ἀγαπῶμεν ἀλλήλους.
11
Porque éste es el mensaje que habéis oído desde el principio: que nos amemos unos a otros.
Hoti hautē estin hē angelia hēn ēkousate ap' archēs, hina agapōmen allēlous.
οὐ καθὼς Κάϊν ἐκ τοῦ πονηροῦ ἦν καὶ ἔσφαξεν τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ. καὶ χάριν τίνος ἔσφαξεν αὐτόν; ὅτι τὰ ἔργα αὐτοῦ πονηρὰ ἦν, τὰ δὲ τοῦ ἀδελφοῦ αὐτοῦ δίκαια.
12
No como Caín, que era del maligno y mató a su hermano. ¿Y por qué lo mató? Porque sus obras eran malas, y las de su hermano justas.
Ou kathōs Kain ek tou ponērou ēn kai esphaxen ton adelphon autou. Kai charin tinos esphaxen auton? Hoti ta erga autou ponēra ēn, ta de tou adelphou autou dikaia.
μὴ θαυμάζετε, ἀδελφοί, εἰ μισεῖ ὑμᾶς ὁ κόσμος.
13
Hermanos míos, no os sorprendáis si el mundo os aborrece.
Mē thaumazete, adelphoi, ei misei hymas ho kosmos.
ἡμεῖς οἴδαμεν ὅτι μεταβεβήκαμεν ἐκ τοῦ θανάτου εἰς τὴν ζωήν, ὅτι ἀγαπῶμεν τοὺς ἀδελφούς. ὁ μὴ ἀγαπῶν μένει ἐν τῷ θανάτῳ.
14
Nosotros sabemos que hemos pasado de muerte a vida, porque amamos a los hermanos. El que no ama, permanece en la muerte.
Hēmeis oidamen hoti metabebēkamen ek tou thanatou eis tēn zōēn, hoti agapōmen tous adelphous. Ho mē agapōn menei en tō thanatō.
πᾶς ὁ μισῶν τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ ἀνθρωποκτόνος ἐστίν, καὶ οἴδατε ὅτι πᾶς ἀνθρωποκτόνος οὐκ ἔχει ζωὴν αἰώνιον ἐν αὐτῷ μένουσαν.
15
Todo aquel que aborrece a su hermano es ἀνθρωποκτόνος (anthrōpoktonos — homicida, asesino); y sabéis que ningún homicida tiene vida eterna permaneciendo en él.
Pas ho misōn ton adelphon autou anthrōpoktonos estin, kai oidate hoti pas anthrōpoktonos ouk echei zōēn aiōnion en autō menousan.
ἐν τούτῳ ἐγνώκαμεν τὴν ἀγάπην, ὅτι ἐκεῖνος ὑπὲρ ἡμῶν τὴν ψυχὴν αὐτοῦ ἔθηκεν· καὶ ἡμεῖς ὀφείλομεν ὑπὲρ τῶν ἀδελφῶν τὰς ψυχὰς θεῖναι.
16
En esto hemos conocido el ἀγάπην (agapēn — amor sacrificial y divino): en que Él puso Su vida por nosotros; también nosotros debemos poner nuestras vidas por los hermanos.
En toutō egnōkamen tēn agapēn, hoti ekeinos hyper hēmōn tēn psychēn autou ethēken; kai hēmeis opheilomen hyper tōn adelphōn tas psychas theinai.
ὃς δ’ ἂν ἔχῃ τὸν βίον τοῦ κόσμου καὶ θεωρῇ τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ χρείαν ἔχοντα, καὶ κλείσῃ τὰ σπλάγχνα αὐτοῦ ἀπ’ αὐτοῦ, πῶς ἡ ἀγάπη τοῦ θεοῦ μένει ἐν αὐτῷ;
17
Pero el que tiene bienes de este mundo y ve a su hermano tener necesidad, y le cierra su corazón, ¿cómo permanece en él el amor de Dios?
Hos d' an echē ton bion tou kosmou kai theōrē ton adelphon autou chreian echonta, kai kleisē ta splanchna autou ap' autou, pōs hē agapē tou Theou menei en autō?
Τεκνία, μὴ ἀγαπῶμεν λόγῳ μηδὲ τῇ γλώσσῃ, ἀλλὰ ἐν ἔργῳ καὶ ἀληθείᾳ.
18
Hijitos, no amemos de palabra ni de lengua, sino de obra y en verdad.
Teknia, mē agapōmen logō mēde tē glōssē, alla en ergō kai alētheia.
καὶ ἐν τούτῳ γινώσκομεν ὅτι ἐκ τῆς ἀληθείας ἐσμέν, καὶ ἔμπροσθεν αὐτοῦ πείσομεν τὰς καρδίας ἡμῶν.
19
Y en esto conocemos que somos de la verdad, y aseguraremos nuestros corazones delante de Él.
Kai en toutō ginōskomen hoti ek tēs alētheias esmen, kai emprosthen autou peisomen tas kardias hēmōn.
ὅτι ἐὰν καταγινώσκῃ ἡμῶν ἡ καρδία, ὅτι μείζων ἐστὶν ὁ θεὸς τῆς καρδίας ἡμῶν, καὶ γινώσκει πάντα.
20
Pues si nuestro corazón nos reprende, mayor que nuestro corazón es Dios, y Él sabe todas las cosas.
Hoti ean kataginōskē hēmōn hē kardia, hoti meizōn estin ho Theos tēs kardias hēmōn, kai ginōskei panta.
Ἀγαπητοί, ἐὰν ἡ καρδία μὴ καταγινώσκῃ, παρρησίαν ἔχομεν πρὸς τὸν θεόν.
21
Amados, si nuestro corazón no nos reprende, tenemos παρρησίαν (parrēsian — confianza, libertad para acercarse) delante de Dios.
Agapētoi, ean hē kardia mē kataginōskē, parrēsian echomen pros ton Theon.
καὶ ὃ ἐὰν αἰτῶμεν λαμβάνομεν παρ’ αὐτοῦ, ὅτι τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ τηροῦμεν καὶ τὰ ἀρεστὰ ἐνώπιον αὐτοῦ ποιοῦμεν.
22
Y cualquier cosa que pidamos la recibimos de Él, porque guardamos Sus mandamientos y hacemos las cosas que le agradan.
Kai ho ean aitōmen lambanomen par' autou, hoti tas entolas autou tēroumen kai ta aresta enōpion autou poioumen.
καὶ αὕτη ἐστὶν ἡ ἐντολὴ αὐτοῦ, ἵνα πιστεύσωμεν τῷ ὀνόματι τοῦ υἱοῦ αὐτοῦ Ἰησοῦ Χριστοῦ, καὶ ἀγαπῶμεν ἀλλήλους, καθὼς ἔδωκεν ἐντολὴν ἡμῖν.
23
Y éste es Su mandamiento: que creamos en el nombre de Su Hijo Jesucristo, y nos amemos unos a otros, como nos lo ha mandado.
Kai hautē estin hē entolē autou, hina pisteusōmen tō onomati tou Huiou autou Iēsou Christou, kai agapōmen allēlous, kathōs edōken entolēn hēmin.
καὶ ὁ τηρῶν τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ ἐν αὐτῷ μένει, καὶ αὐτὸς ἐν αὐτῷ· καὶ ἐν τούτῳ γινώσκομεν ὅτι μένει ἐν ἡμῖν, ἐκ τοῦ πνεύματος οὗ ἡμῖν ἔδωκεν.
24
El que guarda Sus mandamientos permanece en Él, y Él en él. Y en esto sabemos que Él permanece en nosotros: por el Espíritu que nos ha dado.
Kai ho tērōn tas entolas autou en autō menei, kai autos en autō; kai en toutō ginōskomen hoti menei en hēmin, ek tou Pneumatos hou hēmin edōken.
📖 Nota de Estudio
ἀγάπη (agapē) = amor sacrificial, amor que busca el bien del otro.
No describe principalmente una emoción o sentimiento, sino una decisión de entregarse por el bienestar de otra persona.
En 1 Juan 3:16 Juan define este amor observando a Cristo: Él entregó Su vida por nosotros.
Por eso el amor bíblico no se mide por palabras, sino por acciones concretas.